A nagykövet tollából (2016. május 24.) [fr]

Az orgona dicsérete

Az amúgy is magas szintű francia-magyar kulturális cserekapcsolatok hírnevét még jobban öregbíti a kivételes budapesti koncerthelyszínen, a MÜPA hangversenytermében szervezett fesztivál, ahol az utóbbi napokban az orgonát ünnepelték, ezt a lármás bestiát, ezt a bonyolult, fantasztikus lényt.

Hogy jobban felfoghassuk eme csodálatos hangszer nagyságát, választhatjuk a rövidebb utat is és elolvashatjuk Laurent de Wilde utolsó opuszát, a Les Fous du Sont.

De azoknak, akik lemaradtak volna az „Orgona 10” fesztivál zárókoncertjéről, amellyel e tíz éves orgona előtt tisztelegtek, azt üzenem, hogy valószínűleg soha nem hozzák be ezt a lemaradást.

Hiszen hol és mikor látjuk Olivier Latryt és Philippe Lefebvre-et, a párizsi Notre-Dame két orgonistáját együtt improvizálni? És e két géniusz improvizációja nem akármi: ahogy föl-le cikázik a nyolc végtag, ahogy egyikük balra sodor, mintha le akarná lökni a másikat a padról, ahogy forgolódnak a billentyűk körül, ahogy odavetnek egy akkordot, keményen leütnek egy másikat, felmérjük, milyen mértékben fizikai teljesítmény is az orgonista munkája.

A műsorban szereplő művek a francia kulturális örökség részét képezik: Louis Marchand (1669-1732), Maurice Duruflé, César Franck XX. századi klasszikusok, az 1965-ben született Thierry Escaich Cinq versets sur Victimæ Paschali Laudes című orgonadarabjával e repertoár „benjáminja”.

Ne feledkezzünk meg Olivier Messiaenről sem, akinek Fassang László – a párizsi konzervatórium mára már megkerülhetetlen orgonaprofesszora, Philippe Lefebvre utóda – május 21-én a Joie et Clarté des Corps Glorieux című művét játszotta.

Mit tehetnek azok, akik lemaradnak egy ilyen koncertről? Csak azt kívánhatjuk nekik, el ne mulasszák e fenomenális orgona huszadik születésnapját, és arra biztathatjuk őket, menjenek el Párizsba és fedezzék fel a Notre-Dame katedrális hűvösében tehetséges orgonistáinkat.

JPEG - 1.2 Mo
Fotó: Müpa © Posztós János

Megjelenés dátuma : 24/05/2016

Oldal tetejére