A nagykövet tollából (2017. december 15.) [fr]

Élni vagy túlélni?

Több francia újságban is olvashattuk a december 12-én Párizsban tartott „One Planet” csúcstalálkozó alkalmából, hogy „ez a kihívás mindannyiunkon túlmutat, hiszen itt az életünk a tét. Nem más, mint az élet” (idézet Hervé Nathantól).

Az ember leteszi az újságot az asztalra, a kávé mellé, amely hirtelen túl keserűnek tűnik, aztán felnéz az égre, azon tűnődve, hogy a savas eső vajon tönkreteszi-e a majd a bőrét. Elnyomja a cigarettáját (amelynek megint felszökött az ára), megállapítja, hogy a glifozát azért megkönnyítette a dohánylevelek betakarítását (bár persze ebben az ügyben vajon melyik szakértőnek kellene hinni pontosan?). Belenéz a tükörbe, fürkészve vizsgálja az arcát, nehogy felfedezzen rajta egy, a kezdődő rákbetegségre utaló zöld vagy kék pöttyöt, majd hirtelen mozdulattal félresöpri a pesszimizmus szakértőinek, a minden egyes reggel világvégét jövendölőknek összes negatív statisztikáját, és megnyugszik.

Megnyugszik, és válasz gyanánt Stefano Bollani zongorista (a nagyon tehetséges Bill Frisell gitárossal együtt felvett) lemezéhez nyúl, „Joy in Spite of Everything” (Öröm mindenek ellenére), és immár kicsit több reménnyel felvértezve nézi tovább az eget.
Eszébe jut, hogy december 16-a amúgy is Kodály Zoltán napja (születésének 135. évfordulója), és hogy az ő zenéje mindig az ünnep ígéretét hordozza magában.

Most, ha mindenki hozzáteszi a magáét, egy kicsit kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe, egy kicsit több friss levegő árasztja el az utcákat és néhány grammnyi szennyeződéssel kevesebb rakódik le gyermekeink tüdejében. Ez azért megért egy csúcstalálkozót, és elmondhatjuk, hogy a csúcs sikeres volt.

A magyar és a francia elnök kifejezték elkötelezettségüket, hogy többet, jóval többet tegyenek azért, hogy ezek a célok ne csak hangzatos szavak maradjanak. Hiszen, ahogy a bejegyzés elején is elhangzott, „itt az életünk a tét”.

Boldog Hanukát!

JPEG

Megjelenés dátuma : 15/12/2017

Oldal tetejére