A nagykövet tollából (2017. március 6.) [fr]

Szárnyait bontogatja a tizenkilencedik Költők tavasza.

Figyelem! Finom művészet: el a mancsokkal! Míg a szépség fokozatosan eltűnőben van az iskolai és politikai programokból, Philippe Sollers [1] megindító felkérése ellenére, amely utolsó, épp a Szépség címet viselő művében jelent meg, a printempsdespoetes.com részéről egy kissé merész ötlet volt meghirdetni, hogy két héten keresztül, március 4. és 19. között a költőké a főszerep. Köszöntsük mégis határozottan ezt a kezdeményezést, amely lehetővé fogja tenni számunkra olyan ifjú tehetségek felfedezését, akiket úgy hívnak (itt egy kis dobpergés következik), hogy: Tiziano Fratus [2] Olaszországból, Meiron Jordan [3] az Egyesült Királyságból, Stanka Hrastelj [4] Szlovéniából, Dorta Jagic [5] Horvátországból és Maria Barnas [6] Hollandiából. Miután mindezen nevekre rákattintottak a Versopolis portálon – én megtettem – fedezzék fel Marie de Quatrebarbes [7], Julien Delmaire [8] és Marie Ginet [9] írásait – én meg fogom tenni. íme a szervezők által 2017 tavaszára kiválasztott szerzők kis csapata. Budapesten, ahol komoly figyelem irányul a nyelv ügyére, ügyelünk majd arra, hogy e szerzők és mások szövegeit a Frankofón Fesztivállal együtt népszerűsítsük. Ez ellenállhatatlanul emlékeztet Lautréamont álmára, amelyben egy esernyő és egy varrógép találkozik egy boncasztalon.

De hadd idézzek néhány alexandrint egy korábbi szerzőtől, a tehetséges Jacques Rédától [10], aki szintén kiadott egy könyvet az alábbi metafizikus címmel: Le Tout, le Rien et le reste, La Physique amusante IV [A minden, a semmi és a maradék], amelyben a természet és a világegyetem összetettségét magyarázza nakünk, versben. Például:

S’agissant d’infini, ce que d’abord souhaite
Célébrer et sonder en devin le poète,
Est l’infiniment grand. L’infiniment petit
Lui paraît en effet moins digne d’appétit,
Moins capable d’offrir à son envol lyrique
De quoi se déployer.

(Ed. Gallimard, 2016, p. 82)

Jacques Réda a kortárs francia költészet azon irányzatához tartozik, amelyet a kritikus (és egyébiránt költő) Jean-Michel Maulpoix lírikusnak mond. De hogy ne bántsuk meg azokat a szerzőket sem, akik Réda generációjához tartoznak, viszont inkább a formalizmus követői, adjunk itt helyet Jacques Roubaud versének – mintha az Oulipo által sugallt huncutságból csak J és R kezdőbetűs poétákat választhattam volna.

Michel Deguy [11], az Arc extrême szerzője előtti tisztelgésként írja:

La poésie s’écarte et recommence toute
Entière d’elle (même) séparant séparée même
Des espèces naturelles : mondaine, extrême,
Contemporaine et culturelle si on veut.

(Le Grand huit, collectif pour fêter les 80 ans de Michel Deguy, Éd. Le Bleu du ciel, p. 225.)

Legyenek ezek a rövid kis utalások megannyi jelek, amelyek arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék a számos költő felfedezését ebben a két hétben… és még azon is túl!

JPEG

[11936-ban született francia író

[21975-ben született olasz író, költő

[31985-ben született angol költő, szerkesztő és zenész

[41975-ben született szlovén költő

[51974-ben született horvát költő, író

[61973-ban született holland költő, író

[71984-ben született francia író

[81977-ben született költő, regényíró és színházi szerző

[9francia költő, 2005 óta alkot a SLAM Poetry műfajában

[101929-ben született francia költő

[111930-ban született francia filozófus, költő és esszéista

Megjelenés dátuma : 06/03/2017

Oldal tetejére