A nagykövet tollából (2018.március 20.) [fr]

Leírni, megfigyelni, kimondani az igazságot

A szovjetek két vagy három olyan dolgot találtak fel, amelyek továbbra is ott motoszkálnak az emberek tudatában: a gulágot, a titokzatos és rettegett vegyi anyagokat, amelyek nyomai még az angol sörözőkben is fellelhetők és a Nőnapot.

Ezekben a napokban kapott némi reklámot az alvás világnapja. Akárcsak a költészet, amelyet e hónap végéig ünneplünk és amelynek idei témája a hév, a tűz, a lobogás.

Tehát tehetnénk-e jobbat annál, minthogy mindezen modern mitológiák magasba emelésére irányuló elköteleződés megszilárdítására keresünk egy sort – egyetlen sort –, amely képes rekonstruálni félelmeinket?

Ez bújhat meg Marie-Claire Bancquart felkavaró címet viselő – „La paix saignée” [‘Vérző béke’] – szövegében is (kiadja: Obsidiane, 2004). Az alábbi sor:

„Az értelem telében élünk.”


Egyébiránt, mivel a Budapesti Francia Intézet ezen a héten látja vendégül a „Les vacances” (‘Vakáció’ - kiadja: P.O.L., 2017) című regény szerzőjét, én elolvastam ezt az elég vastag könyvet, amelyben az egyik szereplő elmond egy olyan mondatot, amely napok óta bosszant és ingerel: „a diplomácia azt jelenti: megfigyelni és hazudni”.

„Megfigyelni”, efelől semmi kétség. Ugyanez a megfigyelési szabály érvényesül az ókortól kezdve, amely lehetővé teszi, hogy megfigyeljünk egy láthatatlan pontot – kicsit olyan ez, mintha láthatatlan tintát használtak volna a régi hivatalokban –, egy olyan pontot, ahol összeér a valóság, a káosz tükörképe és a képzelet. De „hazudni”? Éppen az ellenkezőjének tűnik, sürgősen megmondani az igazságot, elköteleződni politikailag valamely értékek mellett. Például ezen a héten emlékeztetett egy irodalmi adásban Tahar Ben Jelloun író, hogy nem lehetünk egyszerre európai uniós tagjelöltek és büntethetünk egy írót életfogytiglani börtönbüntetésre. Vagy nagyon nehezen mutathatjuk magunkat demokratának, ha szemet húnyunk egy újságíró és a menyasszonya meggyilkolása felett semmit sem szólva, nem tiltakozva. Tehát a diplomácia művészete inkább a hazugság ellentéte. Vannak kormányok, akik azzal büszkélkednének, hogy megvédik a sajtó szabadságát, legalább ez az egy sajtó „nem hazudna” és mi úgy gondolhatnánk, mint Julie Wolkenstein „Les vacances” című művének szereplője, hogy a diplomácia megfigyelés, kilépés az értelem teléből.

JPEG

Megjelenés dátuma : 20/03/2018

Oldal tetejére