A nagykövet tollából: Franciaország és Magyarország öröktől fogva… [fr]

Magyar bőr Franciaországban: határokon átnyúló kézművesség

Kevés nemzet jogosult arra, hogy több ige is képződjön a nevéből a francia nyelvben. Figyelemre méltó, hogy Magyarország két francia igében is visszatér: magyariser (‘magyarít’) és hongroyer (‘magyar módra készít ki’). Az első ige a magyar nyelv és kultúra terjesztésére utal. A második ige pedig az állati bőrök kezelési technikájából ered.

JPEG

A XVI. századig a francia kézművesek elsősorban a növényi cserzést alkalmazták. A magyar cserzők jobban szerették az ásványi módszert, mégpedig timsóval, amely a sóval rokon anyag. Ìgy a timsóval fehérített bőrök ideálisak voltak a címerfestéshez. A francia arisztokrácia számos darabot rendelt ezekből, legyen szó falikárpitokról, szőnyegekről vagy ágytakarókról. 1380-ban V. Károly intendánsa leltárba vett a bútorok között „négy nagy kék magyarországi bőrt, négy sarkában hímzéssel”, amelyek a királyság címerét ábrázolták. Az orléans-i herceg, Bajor Izabella, XI. Lajos… mindenki odavolt a magyar bőrért.

A XVI. század végén IV. Henrik elhatározta, hogy behozza Franciaországba a technikát. Egy bizonyos Larose-t küldött titkos megbízatással Magyarországra. Nem sokkal ezután megkezdte franciaországi működését a bőröket magyar módra kikészítő első királyi manufaktúra. A magyar cserzővarga szakma hivatalos elismerése – XIV. Lajos kiváltságleveleinek hatására – mégis 1680-ig váratott magára.

Ez a technika a felvilágosodás korának embereit is érdekelte. A magyarországi bőr megtalálható Diderot Enciklopédiájában, a „bőr” címszó alatt, a „kesztyűbőr” és a „labdabőr” alcímek között. D’Holbach báró jegyzi ezt a kiegészítést.

Üdvözölhetjük tehát a magyar kézműveseket, akik nélkül a franciaországi luxuságazat talán nem is virágozhatott volna fel.

Megjelenés dátuma : 04/03/2019

Oldal tetejére