Emmanuel Macron: Aki lefitymálja a sokszínűséget, az saját magát árulja el
Nem folytatok személyes hadjáratot Orbán Viktorral, és vele jó a személyes kapcsolatom – nyilatkozta a hvg.hu kérdésére Emmanuel Macron. A francia államfő azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy a magyarországi jogállamiság helyzetét aggasztónak tartja. Szerinte a 7-es cikkely szerinti eljárás alkalmas a vitás kérdések rendezésére. Macron a visegrádi országok négy szerkesztőségének válaszolt, és az egész régiónak üzeni: "egy olyan Európa, ami nem halad, halálra van ítélve".
| Négy ország, egységes félelmek |
A hétvégén Szlovákiába és Csehországba látogató Emmanuel Macron francia államfő utazása előtt a visegrádi országok négy kiválasztott sajtótermékének válaszolt írásban a régiót érintő fontos kérdéseire. A hvg.hu a cseh Hospodárske noviny, a lengyel Rzeczpospolita és a szlovák SME kapott lehetőséget a közös interjúra, amelynek során kiderült, hogy a visegrádi négyek kérdései és aggodalmai hasonlóak: lemaradnak-e egy többsebességes Európában, egyedül maradnak-e illiberális kormányaikkal, és mi lesz az unióval egy átalakuló világrend keretein belül? Ha előre akarna ugrani, itt van néhány téma: |
"A Visegrádi négyek országai úgy kezelik az Európai Uniót, mint egy szupermarketet, amelynek a tagságából hasznot húznak, azonban vonakodnak, amikor a költségek megosztására kerül a sor." Tartja magát tavalyi nyilatkozatához?
Emmanuel Macron: Azt mondtam, hogy "Európa nem egy szupermarket. Európa egy közös sors". Továbbá pontosítottam, hogy ez nem egy kelet–nyugat-vita és ezt továbbra is fenntartom. Ez az elvárás mindenkire vonatkozik. Elsősorban az alapvető értékeink tiszteletére. Az Európai Unióban közös alapokon állunk: gazdasági szempontból ez az egységes piac, politikai szempontból a humanista értékek, civilizációs szempontból pedig a közös modell, amely összetartja a személyes szabadságot, a közös felelősségvállalást és a kulturális sokszínűséget, mindezt azonos emberi szinten. Ezt az alapot nem lehet meggyengíteni vagy megosztani; ez egyetlen tömb. A többi európai tevékenységünkben el lehet és el kell térnünk, de az értékeknek közös javunkként kell megmaradniuk. Ezek tiszteletben tartásával közösen várjuk el az összetartást és a szolidaritást.
Nem húzhatunk hasznot az európai költségvetésből anélkül, hogy közösen felelősséget vállalnánk például a migráció kérdésében. Nem csökkenthetjük a hozzájárulásunkat az európai költségvetéshez anélkül, hogy megértenénk, mit is jelent az egységes piac. Ha szeretnénk megölni Európát, akkor így kell tovább folytatnunk.
Európa nem egyirányú, hanem kölcsönös elköteleződés, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy nemhogy elveszítse, hanem inkább megerősítse szuverenitását.
Franciaország az Európai Gazdasági és Monetáris Unió ambiciózus reformjára törekszik. Viszont, Szlovákiát kivéve, a visegrádi országok nem tartoznak a monetáris unióhoz, és konkrét terveik sincsenek az euró bevezetésére. Ez magában rejti annak a veszélyét, hogy Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság marginalizálódni fog az EU-n belül.
E. M.: El kell hagynunk azt a felfogást, miszerint egyesek erősödése mások gyengülését eredményezi. Az euró arra hivatott, hogy minden tagállam fizetőeszköze legyen. Egy erős eurózóna mindannyiunk közös érdeke, mivel – figyelembe véve a Brexitet – ez jelenti az Unió GDP-jének 85%-át. Ebben nem látok semmiféle ellentmondást vagy marginalizációt. Természetesen ott van a megfelelő összehangolás kérdése, amelyre mindenki figyel, például a bankunió túllépi az eurózóna határait, és ezen az ügyön közösen dolgozunk. A válság óta nem törekszünk arra, hogy mi, az eurózóna országai egyesüljünk. Így igyekszünk elkerülni a széthúzás jelzését, amely megfeneklett tárgyalásokhoz vezet mindenki kárára. Az a fontos, hogy az eurózóna nyitott maradjon mindenki felé az egyezmény értelmében.
Egyébként az euró bevezetése óta jelentősen kibővült már, 11-ről 19-re nőtt a tagállamok száma. És ez így fog folytatódni, mivel nincs valódi európai gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi szuverenitás egy olyan nemzetközi referenciavaluta nélkül, mint az euró.
Az Európai Unió Bírósága elrendelte múlt pénteken, hogy Lengyelország hagyja abba a legfelsőbb bírók közötti tisztogatást. Mi lesz, ha Lengyelország ennek nem tesz eleget? Befolyásolhatja ez például a 2020 utáni EU-költségvetésből való kifizetéseket? És miért nem volt megfelelő többség az Európai Tanácsban a Lengyelország ellen megindított 7-es cikkely szerinti eljárás folytatásáról?
E. M.: Az Európai Unió olyan politikai intézmény, amely a közös szabályozáson alapszik. A Bíróság döntéseinek tiszteletben tartása elválaszthatatlan az Unióhoz tartozástól. Biztosítani a hatalmát azt jelenti, hogy biztosítjuk minden európai állampolgár számára a lehetőséget, hogy tiszteletben tartassák a jogaikat. Nem az én feladatom olyan hipotetikus kérdésekre válaszolni, amelyek a lengyel kormány következő döntéseit taglalják. Csak annyit mondok, hogy Lengyelország mindig követte a Bíróság határozatait, és ő maga is ugyanehhez a Bírósághoz fordul, amikor egy döntést vagy egy szöveget vitat.
Ami a 7-es cikkely szerinti eljárást illeti, ez egyszerre figyelmeztető és párbeszédet biztosító eljárás.
Szeretném hinni, hogy a lengyel kormány megteszi a szükséges lépéseket, hogy válaszoljon a Bizottság és a partnerei aggályaira. Ha nem így történik, továbbra is szigorúan védeni fogjuk a jogállamiságot. Viszont van még idő megtenni a szükséges változtatásokat az értékeink és közös elveink tisztelete irányába.
Támogatja a 7-es cikkely megindítását Magyarországgal szemben? Mit gondol, egy olyan ország, amely a 7-es cikkely szerinti eljárás lehetséges szankcióival néz szembe (mint például Lengyelország), el lehet-e tiltva attól, hogy részt vegyen a szankciók alkalmazásáról történő szavazáson egy másik országgal szemben (például Magyarország)?
E. M.: A jogállamiság helyzete Magyarországon aggasztóan alakul.
Több intézkedés is torzíthatja a hatalmi ágak egyenlőségét, és a nemrégiben a civil szervezetekre vonatkozóan meghozott törvények sokkal nehezebbé tehetik ezek munkáját. Bizonyos folyamatokra rávilágított az Európai Parlament jelentése. Erről beszélni és emiatt aggódni nem azt jelenti, hogy kívülről leckéket adunk, hanem azt, hogy megvédjük a közös javainkat.
Nem büntethetjük a pénzügyi hiányt úgy, hogy nem büntetjük a demokratikus hiányt! Nem nyilatkozom az eljárásról és a szavazás szabályairól, ez nem az én feladatom. Mindössze szeretném kihangsúlyozni, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás elsősorban nem szankcionálni szeretne, hanem párbeszédet kezdeményezni és figyelmeztetni. Továbbá a magyar kormány bejelentette, hogy kész válaszolni az Európai Parlament észrevételeire, és ezt jó jelnek tekintem. Mi egy európai család vagyunk, amit a történelem megsebesített, de végül egyesültünk, és egy családban azonos értékeken osztozunk, kimondjuk a dolgokat, és arra törekszünk, hogy megoldjuk a problémákat.
Magyarország és Lengyelország kormányai bizonyítékként használják a Brüsszellel folytatott vitáikat, hogy megmutassák a szavazóiknak, hogy helyesen cselekszenek. Mit gondol, segíthet-e a külső nyomás abban, hogy a jogállamiság visszatérjen ezekbe az országokba?
E. M.: Bűnbakot találni rövid távon segíthet, de hosszú távon a legrosszabbat készíti elő. Elutasítom a külső nyomás elképzelését. Európa mi vagyunk! Nem külföldről van szó. Saját magunk egy része ez, ezek a saját szuverén döntéseink, a saját értékeink, a mi identitásunk. Amikor Európa ír egy csekket, akkor nem hangzik el, hogy ez piszkos pénz. De amikor megvédi az értékeinket, hirtelen távoli ellenséggé válik. Nem egy erőviszonyokon alapuló kapcsolat létrehozásáról van szó, hanem a felelősség és szolidaritás elvei szerint való együttélésről.
Ön többször hangsúlyozta, hogy a további integráció felé vezető utat nem akadályozhatja néhány ország. A Cseh Köztársaság a jelek szerint épp ezt teszi: elutasítja az eurózóna közös költségvetésének ötletét, vagy például azt a törekvését, amely lecsökkentené a következő többéves EU-költségvetést. De megváltoztatta az álláspontját a közös európai védelem fejlesztésével kapcsolatban is, és nem akar hozzájárulni ennek a fenntartásához.
E. M.: Úgy vélem, hogy egy olyan Európa, ahol mindig a másiktól várjuk a haladást, az egy „egy helyben toporgó” Európa.
És egy olyan Európa, ami nem halad, halálra van ítélve.
Mélyen tisztelem mindenki kikötéseit és döntéseit. Franciaország amúgy sem adhat ebből leckét, hiszen a történelem során kétszer is akadályoztuk Európát: megöltük az Európai Védelmi Közösséget, majd 2005-ben nemet mondtunk az Európai Alkotmányra. Két egyszerű elvet javaslok annak érdekében, hogy felszabadítsuk Európát. Egyrészről egyik államot sem szabad kizárni bármilyen tervből, senki sem birtokolja az európai törekvések monopóliumát. Szlovákia az eurózóna része, a Cseh Köztársaság a schengeni övezet és az állandó strukturált védelmi együttműködés tagja. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy részt vegyen a különböző együttműködésekben akár az elejétől kezdve, akár később. Másrészről, és ez a logikai ellenérték, egyetlen államnak sem lehet lehetősége arra, hogy akadályozza azokat, akik messzebb, gyorsabban szeretnének haladni. A nyitott törekvések Európájában hiszek. És meg vagyok győződve arról, hogy a Cseh Köztársaság is szeretne ennek a haladó és védelmező Európának a szívében elhelyezkedni.
2018-ban Szlovákiában meggyilkoltak egy újságírót, aki a kormányszintű korrupcióról, az EU-pénzekkel történt visszaélésekről írt, mire Robert Fico a tüntetőket Soros György által irányított embereknek nevezte. Tartozhat így Szlovákia „Európa magjához”, ahogy azt politikusai szeretnék?
E. M.: Jan Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása sokakat sokkolt, nem csak Szlovákiában, hanem Franciaországban és Európa többi részén is. Az újságírók fenyegetése, megtámadása és meggyilkolása demokráciáink alapjait veszélyezteti. Nagy hatással volt rám a szlovák nép válasza, amikor kifejezve a szólásszabadsághoz és a sajtószabadsághoz való ragaszkodást, ezrek lengettek európai zászlókat a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. Ez a ragaszkodás az európai identitáshoz és értékekhez, ez Európa szíve.
Európa szívében lenni nem egy státusz, nem egy földrajzi kérdés, hanem politikai ambíció kérdése, és ezek a törekvések Európa-szerte megtalálhatók.
Ebből adott példát Szlovákia, amikor bevezette az eurót, vagy amikor csatlakozott a schengeni övezethez. Nincs a tagállamoknak két osztálya, nincs Kelet és Nyugat, nincsenek régiek és újak. Konkrét projektek vannak, legyen szó a védelemről, az informatikáról vagy az eurózóna mélyítéséről, közös törekvések vannak, és ezeknek az együttműködéseknek nyitva kell állniuk mindenki számára, akinek van bátorsága az élre állni. Európának ezt a szívét szeretném építeni.
A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor úgy festi le önt, mint a legfőbb ellenfelét a jövő májusi európai parlamenti választásokon. Egyetért ezzel? Milyen szövetséggel kíván részt venni a választásokon? És hogyan mondható majd meg, hogy ki nyert, Orbán vagy ön?
E. M.: Nem folytatok személyes hadjáratot, és jó a kapcsolatom Orbán Viktorral, akit személyesen is, valamint a magyar nép által megválasztott miniszterelnökként is tisztelek. Azonban folyamatos harcot folytatok az európai értékekért és identitásért. A mély európai identitás különleges egyensúly a nyitás és védekezés világában. Egy olyan Európa, amely naiv, és amelynek nincsenek szabályai és határai, a népek elszakadásához vezet, amilyen a Brexit is. Ez bizonyosan nem az én elképzelésem.
Én egy szuverén Európát szeretnék, amely megvédi az állampolgárait, az értékeit és felügyeli a határait. De egy olyan Európa, amely lefitymálja a nézetek és hitek sokszínűségét, az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát, a menekültek befogadását, akik politikai üldöztetés elől menekülnek, nem más, mint saját magunk elárulása.
Európa-szerte a népek valóban kapcsolódnak ezekhez az értékekhez; amikor ezeket eltapostuk, akkor bajt hoztunk a saját kontinensünkre háborúba sodorva azt. Soha ne felejtsük el ezeket, ehhez nincs jogunk. Ez a csata jóval túllépi az európai választások horizontját. De legyünk világosak, nem csak arról van szó, hogy felidézzük az értékeket és a nagy alapelveket. Minden egyes nap egy eredményes Európáért küzdök, mivel úgy tudjuk visszaadni az Európába vetett bizalmat, ha felvázolunk egy elképzelést, és megoldásokat hozunk. Olyan Európát szeretnék, ami az európaiakat szolgálja. Ezt teszem nap mint nap az eurózóna megerősítésével, a védelem Európájával, az európai egyetemekkel és innovációs ügynökségekkel, a szerzői jogok és a társadalmi jogok védelmével. Ez az egyetlen győzelem, ami megéri.
Lengyelország minden erejével igyekszik meggyőzni az Egyesült Államokat egy ottani állandó katonai bázis felállításáról. Washingtonnak tavasszal kellene erről döntést hoznia. Mennyiben támogatja Franciaország, mint NATO-tag, ezt a kezdeményezést? Ez része lehet annak a francia és német kezdeményezésnek, amely az európai önvédelem fejlesztésére irányul? Bízhat-e Európa a Trump kormányzatban saját biztonsága kérdésben?
E. M.: Mélyen ragaszkodom az Európa és az Egyesült Államok közötti szövetséghez. Szilárdan hiszem, hogy még mindig ugyanazokon az elképzeléseken és eszméken osztozunk. A Washingtonnal fenntartott rendszeres és jóhiszemű párbeszéd a külpolitikám védjegye, bár kifogásolták, mégis folytatni fogom. Valamint egy konkrét szükségről van itt szó a katonai műveleteink és a biztonságunk szempontjából.
Ebben a kontextusban úgy tekintek a NATO-ra, mint a közös európai védelem alapjára. De ahogy kiemeltem, szükséges az, hogy az európaiak még többet fordítsanak saját védelmükre és még több felelősséget vállaljanak ennek érdekében.
Ebben a kontextusban nem az én feladatom dönteni az amerikai csapatok állandó kirendeltségéről Lengyelországban. Csak arra emlékeztetek, hogy a 2016-os varsói csúcson a NATO megegyezett egy elrettentés és védelem közötti kiegyensúlyozott állásfoglalásról, és döntött az „előretolt rotációs jelenlét” felállításáról Észtországban, Lengyelországban, Litvániában és Lengyelországban, melynek erőit a szövetségesek biztosítják. Franciaország felelősséget vállal ebben a kérdésben, és hozzájárul ehhez a jelenléthez. A felmerülő kérdések a következők: az állandó bázisra irányuló kérelem egységes-e a NATO által Varsóban elfogadott állásponttal? Növeli a közösségi biztonságunkat? Az európaiak hitelességét mutatja-e védelmi téren? Erre Lengyelországnak kell válaszolnia, és nem Franciaországnak. Én azt tudom, hogy nekünk együtt kell haladnunk az európai védelem fejlesztésében, beleértve az ipari döntéseinket és egy közös kulturális stratégia kifejlesztését. Enélkül Európa nem lesz sem hatékony, sem hiteles.
